Itthon mégis távol tőlünk. Megint.

Nagyim folyamatosan mondogatja, hogy ez nem lesz így jó! Ez nagyon nem jó így! Én mindig lehessegetem, hogy ez van, sok mindent nem tudunk ezzel a helyzettel kezdeni. Lassan úgy érzem, hogy annyit mondta, kezdem én is úgy érezni, hogy valóban nem jó ez így. Apum itthon van, én melózom reggeltől estig és nem sokat látom. Most igazából megfordult az ami eddig volt. Most én melózom és ő punnyad otthon az eddigivel szemben amikor én punnyadtam otthon és ő melózott. Mondtam neki, hogy menjünk el moziba, vagy menjünk el valahova a városba majd. De nem ér rá, mert neki is megvan a maga élete itthon is. Amit mi nem ismerünk és nem is akarjuk tőle elvenni, mert nem lenne sok értelme. De azért remélem, hogy minden rendben van. Mert a kételyek nem olyan jók. Mikor is lennének jók a kételyek? Remélem apum megnyugtatta nagyimat, hogy jólérzi magát és minden rendben van...